2015. június 26., péntek

Hat: Pöffeteg gomba


Eric Saade

- Akkor hogy lesz? - doboltam ujjaimmal az asztallapon türelmetlenül, Lucas azt mondta pár percen belül ideér a lány, mégsem volt ott. Minél előbb látni akartam, meggyőződni róla, a fénykép nem volt tele photoshoppolva, és a lány, Laycie tényleg olyan gyönyörű e, mint a képen. Csakis akkor voltam hajlandó belemenni véglegesen is, ha ő is makulátlan. - Mikor ér már ide?!
- Ne legyél türelmetlen, Khaled - dorgált meg.
- Te meg ne hívj így, Pherb - vágtam vissza, pontosan tudtam, ő is mennyire utálta második nevét.
Elismerően biccentett, s így egyszerre nevettünk fel. A pillanat azon kevesek közé tartozott, melyekre boldogan, szinte már mosolyogva emlékeztem vissza. Ilyenkor, mikor ilyen csipkelődős, humoros hangulatban telt el a találkozó, kifejezetten élveztem társaságát.
- Na jó - nyomtam fel magam térdemen támaszkodva. - Nem tudom mikor jön, de én addig leszaladok a kávézóba, mindjárt jövök.
- Hozz nekünk is - szólt utánam már az ajtóból. - A lányoknak is.
- Persze, hogyne - legyintettem megadóan. Nemhogy még vele kell élnem, de még a pénzemet is rá költsem? Mondjuk ez egy elég alap dolog, udvariasság kérdése is, ám én nagyban fütyültem rá. Nem volt okom az udvariasságra, és csak úgy ingyen meg nem osztogattam a kedvességet.
- Hello - köszöntem szemüvegem mögül a kávézó pultjánál a csini eladólánynak. Nem lehetett több, mint húsz, és igencsak csinos is volt. 
- Szia - mosolygott kedvesen. - Mit adhatok?
Ohh, egy ártatlan bárányt kaptam ki - nevettem magamban, de azonnal elkomorultam a gondolatra: Ha elfogadjuk a dolgokat, holnaptól az újságok házasnak fognak leírni, ennél fogva pedig nem flörtölgethetek holmi eladókkal. A francba! 
- Négy cappucinot, köszi - válaszoltam máris fanyarabbul.
A szőke, vékony termetű, sajnálatos módon kis idomokkal rendelkező lány bólintott, s máris ment elkészíteni rendelésemet. Úgy számoltam, Laycie menedzsere is jön, másra pedig nemigen számítottam. Még így is túllőttem a célon, eredeti terveimet tekintve.
Pár perc elteltével a lány, kinek névtábláján Lara név állt egy kis papír tartókában hozta is az italokat, én pedig a pénzt.
- A maradék a tied lehet - kacsintottam, s elvettem azt, ami az enyém. És nem, nem csak a kávékra gondolok. 
Egyik kezembe vettem a papírdobozt, másikkal pedig egy elégedett vigyort követve kilöktem a lengőajtót. Nem bírtam visszafogni magam, de erre büszke is voltam, úgyhogy nem igazán zavartattam magam. Ha baj lesz belőle, majd úgyis kimagyarázom - nyugtáztam magamban, ismerve Lucas tűrőképességét.
- Anya, nem! - hallottam egy erőteljes hangot, valaki igencsak dühös lehetett a szülőjére, legalábbis a kocsiajtót akkora erővel csapta be, mintha a sloziról jött volna ki. - Ne rontsd el a hangulatomat, rendben? Tök jó hangulatomban vagyok, úgyhogy...
Nem akartam hallgatózni, hiszen miért érdekelne nekem egy anya lánya civakodás? Ám mégis megtettem, ugyanis a következő megnevezés igencsak megragadott.
- Laycie, kicsikém, ne legyél ilyen pöffeteg gomba - nevetett jókedvűen a nő, s a következő pillanatban már rálátást is nyerhettem a szőke nőre, minden bizonnyal az anyára. 
Mégsem a menedzserét hozta magával? - futott át az agyamon.
Még mindig a sövény és a ház közötti kis járdán haladtam, egyfolytában a beszélgetésre figyelve.
- Én, mint pöffeteg gomba? - nevetett fel gúnyosan. - Imádom a humorodat, de a csipkelődésben le vagy maradva egy picit, nem gondolod?
Tetszett a stílusa, eddig kifejezetten megnyert. Ám még mindig nem láttam, szerintem leragadt a kocsijánál. Pedig bakker, mennyire is akartam én látni!
- Pontosan - hagyta rá, s a következő pillanatban egy száznyolcvan fokos fordulatot véve egyenesen a szemembe nézett. Nem szólalt meg, csupán nyugtázta, hogy meglátott. Ismét lányára nézett, majd újra rám. - Laycie, szerintem ideje lenne megismerkednetek - intette ide a lányt. Én még mindig nem néztem irányába sőt, éppen csak akkor értem oda a szőke, vékony, magas nőhöz, ki egy nőies, ámde mégis laza szettet viselt. Mellé léptem, rá mosolyogtam, de egyszeriben nem mertem a jövendőbelim felé nézni. Tömény irónia.
- Pfuhh - sóhajtott fel lemondóan, s következő pillanatban már hallottam is a hangos, nem túlzottan nőies lépéseit, aztán végül anyja mellé lépett, és bizonytalan tekintettel illetett.
- Hello, Eric Saade - nyújtottam jobb kezemet felé, elővettem a leginkább szexisnek mondható mosolyomat.
A lány először anyjára pillantott, egyetlen hang nélkül tudatta vele szeretné, ha egyedül hagyna minket. A szőke nő elmosolyodott, végigsimított lánya karján, aztán annyit mondott:
- Fent találkozunk, gyerekek.
Laycie megforgatta szemeit, én azonban sehogy sem reagáltam. Még erre az egy mondatra is csak úgy emlékszem, hogy utólag átgondoltam, hiszen végig a lányt néztem. Leplezetlenül végigmértem, még mindig kinyújtott kezekkel.
- Tudod... okés, hogy jó erőnlétben vagyok mint láthatod is, de azért pár perce már tartom a kezem, és már kezd zsibbadni - tettem szóvá.
Laycie felnevetett, s végre valahára elfogadta gesztusomat, kicsiny kezét enyémbe csúsztatta, majd megrázta azt. Magabiztosnak látszott, mégis nagyon nőiesnek, gyengédnek. A harmadikat majdcsak megtudjuk. Ha másban nem is, de ebben biztos voltam: nekem kell az a lány!
- Laycie Phell - ejtette ki nevét rózsaszín ajkain, csakis azokat tudtam nézni. Ahogy mozogtak, formálták a betűket. Nem értettem magam, mégis hogy lehetett rám ilyen hatással, de mindenesetre tetszett a bensőmben lakozó férfiállatnak.
- Örülök - kacsintottam.
Elfintorodott, én pedig ennek hatására igencsak meglepődtem. Arra számítottam, hogy, mint az átlag, ő is elpiruljon, kuncogjon, aztán pedig lehajtott fejjel terelni kezdje a témát.
- Oké, figyelj, Casanova - kezdte, neki dőlt a falnak. - Értem én, mekkora nőfaló vagy, de engem nem tudsz befűzni. Nem adom magam könnyen, nem tudsz gerincre vágni, mert nem izgatsz. Bocs, ha szavaim bántóak mindenesetre tuti, hogy először hallod ezt a fajta válaszreakciót - magyarázta, felvontam szemöldökömet. - Csak és kizárólag azért vagyok ma itt, hogy bizonyítsak anyámnak és megcáfoljam a barátnőm szavait, na meg hogy egy olyan sztoriban vegyek részt, amit majd tuti el tudok majd mesélni az unokáimnak.
- Wow - reagáltam meglepődötten. - Szó, mi szó... ilyet még tényleg nem mondott nekem senki, de...
- Na, én tudtam - biccentett. - A továbbiakat majd fent megdumcsizzunk, és kösz az üccsit - s e végszóval itt is hagyott a sarkon, az irodaház előtt, kikapva egy poharat a kezemben tartott dobozból. Pár pillanat még kellett, hogy megemésszem a történteket férfiegóm kissé megcsappant, de ezt azonnal rendeztem is a tudattal: most már csak azért is megszerzem, hogy bizonyítsak! Nehogy már csak ő tehesse meg ezt! 

×××

- Oké - ütötte össze tenyerét diplomatikusan Lucas, mikor már mindannyian jelen voltunk. Mire én is felértem, Laycie már megitta a cappucino-ját, hiszen még lent elvette tőlem. Fanyar arccal hallgattam az értekezletet, semmi hangulatom nem volt ott ülni, csupán egyetlen gondolat kavargott agyamban: Muszáj megszereznem azt a lányt! Nem létező alternatíva, hogy neki legyen igaza! Lehetetlen, hogy ne sikerüljön a hódításom, és az ő szavaival ne tudjam gerincre vágni! Majs szépen lassan becserkészem, és akkor...
- Eric - szólított meg minden bizonnyal sokadjára Lucas, mikor felnéztem rá. Ártatlan arckifejezéssel vizslattam borostás arcát, tény ami tény, abszolút nem oda figyeltem, gondolataim igencsak elkavarodtak.
- Hm?
- Figyeltél te egyáltalán? - döntötte oldalra fejét érdeklődőn.
- Bocs, nem jellemző - motyogtam. Nem tudtam nem arra figyelni, hogy a másik kanapén helyet foglaló Laycie kuncogott "beégésemen", és, hogy anyja, s egyben menedzsere próbálja csitítani, csöppet sem hatásos pisszegésekkel. Nyeregben érezte magát, ami nekem nem kedvezett.
- Remek - szólt gúnyosan. - Tehát akkor, ahol abbahagytuk - sandított türelmesen Laycie felé, aki egy anyjától származó erőteljes könyökvágást követően végre befogta. Hallelujja! - Közös vidék ötletei?
- Egyértelműen California - állította Laycie ellentmondást nem tűrő hangnemben. - Ide köt a karrierem, a családom, mindenem.
- Azt azért ne felejtsük ki, hogy ebbe az egészbe Eric is beletartozik ő pedig Svédországi, az ő karrierje oda húzza őt. Most mégis itt van, pedig holnap koncertje lesz.
- Tényleg? - szólaltam fel meglepődötten. Hahh, na ez nekem határozottan új volt!
Lucas csak lemondóan legyintett egyet, míg Laycie megforgatta csodás kék szemeit. Na várjunk csak! Mi volt ez a jelző?! - Egyébként meg szerintem lemaradtam... milyen "közös vidéki ötlet"?
- Hol járt az eszed? - vonta fel szemöldökét menedzserem érdeklődőn, megforgattam szemeimet. - Két külön kontinensen éltetek eddig, de innentől magától értetődően ez nem lesz.
- Most akkor egyikőnknek költöznie kell? - horkantam fel. Mi ez már?!
- Nem - válaszolt nyugodt hangnemben. - Mindkettőtöknek.
- Tessék? - szólalt fel értetlenül Laycie. - Nem értem, ez miért elengedhetetlen...
Rá néztem, ő pedig rám. Mindkettőnk tekintetéből ugyan az sütött: az értetlenkedés, s egy cseppnyi harag, talán. Aha, talán.
- Laycie úgy tudom, jelenleg sehova sem szerződtettek. Filmügyileg...
A lány elfintorodott. Sejtettem, hogy ez érzékeny téma volt.
- Igen. Miért is beszélünk mi most erről, tulajdonképpen? - tette keresztbe vékony lábait, azokat egy fekete farmer takarta. Szívesen leszedtem volna róla.
- Nos, Londonban indul egy új Disney-s sorozat, a címe: Pocketful of Sunshine. 
- Hallottam róla, igen - bólintott egyetértően. 
Hogy tartozott ez a témához? - kérdem én magamban.
- Édesanyád kapott a minap egy szövegkönyvet és egy személyre szabott papírt: a szerep a tied lehet.

- Mi? - vigyorodott el csillogó szemekkel, meghallva a friss híreket. Elmosolyodtam, olyan megnyerő volt reakciója, tisztán sütött róla, mennyire is szereti azt, amit csinál. - Jesszus, ez komoly? Anya, miért nem mondtad?
Az említett személy mosolyogva vont vállat, s nyomott kis puszit a lány homlokára, közben súgva neki valamit.
- Az egyetlen kikötés, hogy oda kell költöznöd, hiszen a forgatások heti rendszerességgel fognak zajlani, s ennek megkönnyítése okán döntött így a rendező.
- Mikor vállalhatom el? Hol a telefonszám, anyu? - zsongott be teljesen, felnevettem. Felém kapta fejét, én azonban még mindig ugyan úgy mulattam a helyzeten. - Talán valami probléma van?
- Jesszus de harapósak vagyunk - nevettem még mindig. - Nem, csak egyszerűen muris, mennyire örülsz egy hülye gyerekműsornak - fejtettem ki véleményemet.
Komor arccal nézett felém, ettől valamiért egyből befogtam. De mégis miért? 
- Tudod, engem inkább a fiatalabb korosztály szórakoztatása érdekel, és mindazt nem az éjszaka kellős közepén rendezem le. Sőt, engem érdekelnek is a nézőim azt már nem is nézve, milyen módon nyűgözöm le őket - vágott vissza.
- Sakk matt - fintorogtam elismerően. Aucs.
Vágott egy "ez van" fejet, s aztán visszafordult Lucashoz. A többi jelenlévő semmit sem kívánt hozzátenni, hagytak minket lerendezni, melyért igazából hálás is voltam. Azt viszont senki sem tudhatta hogy azzal, hogy Laycie így reagált, és így nyilatkozott előttem, méginkább ragaszkodtam eredeti terveimhez. Amolyan "csakazértis" alapon.
- Az eredeti téma - köhintett zavartam Lucas. - Eric, számodra is kézenfekvő lenne London, koncertjeid többsége ott fog lezajlani, na meg az X factor is küldött egy ajánlatot
- Tessék? - lepődtem meg. - És ezt csak most mondod? Ez kibaszott jó!
- Most cikizhetnélek én is az egész show komolyságával, de nem teszem - vigyorgott kegyetlenül Laycie, legyintettem. Igyekeztem kizárni.
- Lucas, ez egy baromi nagy lehetőség! Komolyan csak most szólsz? Mióta tudod?
- Hát, Trishel - biccentett a szőke nő felé - Két hete tárgyalunk a dolgokról, mindketten kábé akkortól értesültünk az egészről. A PoS-ról és az X-ről is egyaránt.
Várakozón néztem Layciet, és azt vettem észre, ő is csillogó tekintettel vizslatott. Aztán pedig egyszerre kaptuk fejünket a velünk szemben lévő férfi felé, és egyszerre jelentettük ki:
- Benne vagyunk!
_________________________________________________________________________________

És akkor így a végére a duma marad. :) Köszönöm a feliratkozókat és azt is, hogy míg távol voltam, ugyan úgy felnéztetek. Szeretlek titeket! A legújabb rész ezennel kirakva, ha e sorokat olvasod akkor már végeztél is vele, remélem tetszett. :) Nem lett túl hosszú, de végre valahára beindulnak a dolgok, legalábbis szerintem... 
Utószó: Elkészült a videóm, melyet itt megtekinthettek, de a menüben is! Én személy szerint imádom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése