2015. július 10., péntek

Tíz: Külső személyek segítsége

Rettentően köszönöm a visszajelzéseket, bár nem érkezik annyi, mint más bloggerináknak, és nem is hiszitek el, de engem még ezek is hatalmas boldogságot okoznak! Nagyon szépen köszönöm, imádás van, kis Sültkrumplik! Ez egy kicsit hosszabb rész lett, mint amilyen lenni szokott, de valamiért nem tudtam abbahagyni. :D xxx


Eric Saade
Egy hét. Ennyit kellett vele töltenem, kezdetben még úgy, hogy abszolúte nem volt ínyemre. Vagyis persze igen, hiszen gyönyörű lány volt, áradt belőle a jókedv és rohadt jó humora is volt, viszont abszolúte nem adta magát könnyen. A második napomat töltöttem nála, már túl voltunk egy közös kínai rendelésen is - jujj, túl gyorsan haladunk! Remélem érezhető az irónia -, este légpuszit is kaptam tőle, viszont rettentően hiányzott az intimitás. Ha ellőttem egy perverz poént, azonnal megkomolyodott, elment a kedve, flegma lett, stb., egyszóval máris máshogy állt hozzám, mint percekkel azelőtt. Baromira vigyáznom kellett, ugyanis úgy véltem, rettentő jó úton haladok a célom felé, mely jelen esetben az ágy volt.
Azonban volt egy kis bökkenő: Laycie még soha nem volt senkivel úgy. És ez kissé... hát, megijesztett. Igen, bevallom, még sosem voltam szűz csajjal, eszembe sem jutott. Bakker mi az, hogy "voltam"?! Most sem vagyok vele! - szidtam magam gondolatban, miközben a vendégszobában pihentem. Kezeim tarkóm alatt pihentek, s a plafont fixíroztam, résnyire összehúzott szemekkel. Hajnali négy óra volt, azt hiszem, éppen két perce néztem meg. Egyetlen pillanatra sem tudtam lehunyni pilláimat az este folyamán, túl "szórakozott" voltam. ahhoz.Tele volt már a tököm az agyalással, de nem tudtam megállítani nyikorgó agykerekeimet. Skizofrén lelkivilágom életbe lépett, régi jó ismerősökként köszöntöttük egymást. Eldöntöttem, sorra veszem az opciókat, úgyhogy neki is kezdtem.
  1. Annyi biztos volt, hogy akartam magamnak. Ő volt az első lány, akiért komolyan meg kellett dolgoznom, de bevallom, élveztem a kihívást. Nem ismertük egymást még olyan régóta, mégis megindult bennem valami, és "kissé" megkedveltem. Személyisége elragadó volt, önkénytelenül elmosolyodtam, mikor felnevetett. Aztán nekem is rosszabb kedvem lett, mikor perverzségem miatt elkomorult. Persze élveztem is, hiszen ki nem? Férfiból voltam, ő pedig észbontó külsővel rendelkezett.
  2. Kijelentette: semmi esélyem. Én pedig emiatt csak még jobban akartam.
  3. Még sosem volt senkivel és imponált a tudat, hogy én taníthatom meg a dolgokra.
  4. Kicseszettül haragudtam magamra, de ő volt az egyetlen, akit szívesen haza vittem volna bemutatni a családnak. Utoljára azt hiszem tizenöt évesen, a legelső kapcsolatom idején mutattam be szüleimnek a barátnőmet, viszont... basszemeg, mi már ez megint?! Nem a barátnőm! Ráadásul a szülők, vagyis anyu nem is tudhat a dolgokról, nemsokára úgy fogja tudni, a fia titokban összekötötte életét egy számára ismeretlen emberrel. Bakker, nem lesz ez így jó... hatalmas vita fog kikeveredni belőle, érzem! - őrlődtem belül, aztán feltornáztam magam ülő helyzetbe, nem bírtam már tovább.
Ennyi volt minden indokom, de a második lehetett az, mely leginkább motivált. Lábaimat a padlóra raktam, ránehezedtem, s szépen lassan kiosontam a szobából, egyenesen Laycie-é felé haladva. Az ajtóban azonban megtorpantam. Még jobban eltávolodik tőlem, nekem meg tényleg minden esélyem elpárolog. Cseszdmeg...

Végül mégis benyitottam, ujjaimat a kerek kilincs köré fonva, s elcsavartam azt. Bepillantottam a kis résen és öcsém... olyan látvány tárult elém, melytől igencsak megindult bennem valami odalent. Tekintetem kerek fenekére tévedt, melyet csupán egy vékony csipke anyag takart el előlem. Sejtettem, hogy nem nyakig felöltözve alszik, de... jézusom! Az a lány, aki utolsó kalandomat jelentette, bár lélegzetelállító testtel és hátsóval rendelkezett, még ő sem késztetett arra, hogy egy hatalmasat nyeljek, gyomrom miniatűrre zsugorodjon és szemeim majd' kiessenek a helyükről! Baromira vártam már, hogy takarás nélkül láthassam eme nagyszerű testrészét, de persze a többit is!
Nem tudom, mennyi idő telhetett el úgy, hogy mozdulatlanul álltam az ajtóban, de mikor Laycie mocorogni kezdett, utána pedig nyöszörögve emelte fel arcát a párnáról, hogy aztán hunyorogva a velem szemben lévő ablakra pillantson, kissé beijedtem. Pedig okom nem volt rá, és talán pont emiatt cselekedhettem úgy, ahogy: Villámgyorsan becsuktam az ajtót, és visszarohantam a vendégszobába, hogy aztán rávetődhessek az ágyra, arcomat a párnába fújhassam, s majdnem bele ordítsak. De visszafogtam magam, amiért egy keksz minimum jár nekem! A hátamra fordultam, és ismételtem ugyan olyan pozícióba kerültem, mint mikor agyalni kezdtem, ugyanis a menet előröl kezdődött, s ismételten át kellett gondolnom a dolgokat.
Azt már a nadrágján keresztül is észleltem, hogy lélegzetelállító hátsója, illetve lábai vannak, viszont így, sutyiban megtekintve... bakker, megszeppentem! Pedig ez baromira nem volt jellemző rám.
Ölemre kaptam laptopomat, s azonnal begépeltem ama nagyszerű szöveget a keresőbe, miszerint: Tippek pasiknak a csábításhoz. Berezeltem, hogy nem tudom végrehajtani mindazt, melyet elterveztem, úgyhogy életemben először egy külső személy segítségét kértem: a Google-ét.


Laycie Phell

Mindenki ismeri azt, mikor arra kelsz fel, hogy valaki néz, nem? Na, velem is így történt, mármint maga az érzés, hiszen nem tartózkodott a környezetemben egyetlen leskelődő szempár sem. Hehh, leskelődő szempár... milyen abszurd már ez így? - rötyögtem magamban egy sort, hogy aztán talpra álljak, és átcsoszogjak a szobámmal szemben lévő fürdőbe. Megmostam arcom, és szokatlanul eldöntöttem, én bizony már nem fekszem vissza! Inkább átvedlettem egy kényelmes, de mégis normális szettbe, és elhelyezkedtem az ágyamon. Ölembe kaptam a laptopomat, és amint betöltődött a kereső, villámgyorsan bepötyögtem a varázsszöveget: Megfelelő visszaszólások nem kívánatos személyekhez.
Imponált a tudat, hogy este milyen érzéssel búcsúztam el tőle, de úgy éreztem, ide az én makacsságom és flegma stílusom már nem elég. Talán igazam is volt, nem tudom. Annyi biztos, hogy segítségre volt szükségem, egy olyan személytől, aki nem ismer, és nem tud elítélni. Ugyanis a Google mégis honnan tudná, ki az a hülye, aki rajta keres segítséget ahhoz, hogy távol tartsa magától a túlzottan vonzó személyt, aki egy hétig a házában lakik, majd az ál férje lesz? Na, szerintem ha ezt a csodásan hosszú mondatot beírnám a keresőjébe, kidobna egy Pszichiátriai rendelőt, és egy telefonszámot azzal a szöveggel: szeretettel ajánljuk. 
Miután azonban a vicces fiú-lány párbeszédeken kívül semmi értelmeset nem találtam, ajkamat biggyesztve kapcsoltam ki, aztán raktam el a laptopot a megszokott helyre.
Gyomrom korgása jelezte, talán ideje lenne felkelnem, és készítenem valamilyen normális, egészséges reggelit, ezért gyorsan ki is pattantam az ágyból, és letrappoltam a konyhába, hogy aztán ott megcsináljam a roppant egyszerű rántottát baconnal és sajttal, ahogy apu mindig is kezdte a reggelt. Amióta az eszemet tudtam, férfi szülőmet minden napkezdetkor azzal láttam az asztalnál, egy narancslé és az aktuális napilap társaságában.
- Napsütéses, bár kissé borús érzésű jóreggelt - lépett be a konyhába Eric már felöltözve, lábait fekete farmerba bújtatta, míg felülre egy piros, Ac-Dc feliratú felsőt húzott.
- Viszont - biccentettem felé fordulva, aztán tálaltam a kaját, és a pultra pakoltam egyéb finomságokkal egyetemben.
- Főnyeremény vagy, ha ilyen reggelire fogok lejönni - jegyezte meg a fiú viccesen, mire felnevettem.
- Tudod, mikor te már ébren leszel, én még nagy valószínűséggel az igazak álmát fogom aludni - válaszoltam ugyan olyan stílusban, s magam elé húztam a tányért, melyen gusztusosan volt elrendezve a gőzölgő reggeli. Hmm, sikerült olyan szépre kreálni, hogy még a nyál is összefutott a számban már a gondolatra, hogy ezt én meg fogom enni.
Eric a villájára szúrt egy nagy - de tényleg hatalmas - darabot, majd a szájához emelte azt. Bekapta, de szeme azonnal hatalmasra nyílt, könnyes lett, és sűrűn legyezte száját, de bezzeg nem köpte ki egy szalvétába...
- Csak nem forró? - néztem rá vigyorogva. - Pár perce lett kész, de gondoltam ezt észrevetted, szóval nem szóltam vagy fújtam meg, mint a három éves keresztlányomnak...
Megrázta a fejét, aztán nagyokat kortyolt a kikészített, száz százalékos narancsléből, le is húzta az egészet.
- Csak egy picit - mutatta a mértékét hüvelyk - és mutatóujja között, hitetlenül nevettem fel, és kaptam be egy felvágott paradicsom szeletet.

×××

A közös reggeli jó hangulatban telt el, élveztem a társaságát, és egyetlen csúnya, számomra nem kifejezetten tetsző poént sem lőtt el, úgyhogy tényleg örültem, hogy magunk mögött tudhattuk az első ilyen étkezésünket.
- Mit csináljunk? - sóhajtozott látványosan szenvedve a kanapé előtt a szőnyegen, a díványról már addig panaszkodott, míg nem száműztem.
- Film? - vetettem fel az ötletet. - Horror, esetleg?
Felcsillant a szeme, én pedig egy bujkáló mosollyal mentem a tv melletti szekrényhez, hogy kiválasszam a kedvencemet.
- Jó sok cd-d van - jegyezte meg, bólintottam.
- Valamivel el kell foglalni magam, mikor unatkozom - válaszoltam magyarázatképp. - Ráadásul oda meg vissza vagyok a mozis délutánokért, szóval kézenfekvő volt az a látogatás az áruházban a múltkor, mikor beszereztem vagy húsz filmet...
Elismerően bólintott, miközben figyelemmel kísérte, ahogy beraktam a cd-t a lejátszóba.
- Nekem nincs annyi szabadidőm, mindig megoldottam, hogy ne legyek egyedül.
- Képzelem - vágtam rá talán túl gyorsan, de nem mutattam jelét megbánásomnak, bekapcsoltam a tv-t, és visszaültem a kanapéra. Érdeklődve néztem rá, hátha kényelmesebb lenne mellettem, mint a földön, de megrázta fejét, én pedig elnevettem magam.
- Ha neked ott jobb - hagytam rá jókedvűen.
Akkor, ott olyan volt, mintha egy barátommal töltöttem volna az időmet, élveztem a társaságát, és örültem, hogy normálisan viselkedett. Tudtam, hogy ez nem lényeges, de talán bíztam benne annyira, hogy néha visszafogja magát, esetleg miattam. De kit áltatok? Szerintem csak simán elfelejtette azzal az okos fejével, hogy mi is lenne a terve. Amiről természetesen tudok.
A film elkezdődött, és Eric még mindig a földön ült. Baromi nagy csend volt, csupán a tv-ben elhallatszó sikolyok csendültek fel jó sokszor egymás után - horror lévén -, és kezdett kissé kínossá válni. Láttam, Eric mennyire jól szórakozott a helyzeten, hiszen elég látványosan agyaltam a megoldáson, aztán megadóan nevette el magát.
- Jól van, oké, Laycie, vágom, mi a szitu - nyúlt a távkapcsért, hogy megállítsa a filmet. Szemöldök felvonva néztem rá.
- Tessék? Mi lenne? - értetlenkedtem.
- Nyilvánvalóan félsz a filmtől, és nyugtató lenne az ölelésem - nézett rám tudálékosan, én hatalmas gesztusokkal forgattam meg a szemem, miközben felsóhajtottam.
- Bocsi, de még a büdös életben nem tojtam be egy filmtől sem, nem vagyok az az ijedős fajta. Plusz egy hülye ribi sem vagyok, aki a karjaidban találna megnyugvást - válaszoltam csípősen.
Elhúzta a száját, tenyerét mellkasára tapasztva.
- Ezzel most megsértettél, fáj miattad a szívem!
Megforgattam a szemem.
- Másik oldal - tanácsoltam, igyekeztem elfojtani a szórakozott mosolyt.
- Mi?
- Rossz részen van a kezed, a szíved a bal oldaladon található - magyaráztam, miközben elgondolkodtam, hogy vajon igazam van e. - Idióta - tettem hozzá már jóval halkabban.
- Hallottam - fintorgott.
- Na, akkor legalább megtudtuk, hogy a füled még jó - vágtam rá epésen. - Egyébként meg jó ez így, mert a múltkori motyogásodat én is meghallottam, úgyhogy egálban vagyunk!
Beleegyezően nevetett fel, aztán újra elindította a filmet, pont akkor, mikor a főszereplő lány hatalmasat sikított. Hát, tény ami tény összerezzentem, Eric pedig egy nyertes vigyorral nyugtázta: szerinte igaza volt, és megijedtem ettől a buta szartól. Pedig tévedett, egyszerűen csak olyan rossz volt a színészek alakítása, hogy az már fájt - nekem is és nekem csak a lánynak, akinek bozótvágóval levágták az ujjait, majd kivágták a nyelvét. Hmm, kedves kis film... Egy rezzenés nélkül néztem végig, miközben azon agyaltam: most érezzem magam rosszul azért, mert nem vagyok beszari?

2 megjegyzés:

  1. Ismét törpisztikusan nagyszerű lett <3 Törpisztikus :D Kedvenc szavam xd Siess a következő résszel ;)

    VálaszTörlés